Erre a kérdésre a legjobb válasz ez a filmrészlet.
Cuki rajzokkal próbálom ellensúlyozni, a fejemben kavargó gondolatokat.
A gondolataim ugyanis, általában szépen mondva, nem túl barátságosak. Könnyen negatív spirálba rántanak, ilyenkor tele leszek aggodalmakkal és önmarcangolásba kezdek.
Amikor rajzolok, csak arra fókuszálok, a képre amit meg akarok alkotni. Ilyenkor a gondolatok elnémulnak, vagy legalábbis eltávolodnak.
Ugyan ezt a nyugalmat érzem, ha ránézek a matricáimra igaz, hogy ezek csak egy-egy pillanatig tartanak, de megszakítják azt a végtelen spirált, amibe a gondolataim rángatnak bele. Egy kis mosolyt csalnak az arcomra.
De nem csak a nyugalomról, csendről szól ez. A rajzolás és a matricakészítés örömet ad. Ezt a nyugalmat és örömöt szeretném megosztani másokkal is. Olyan emberekkel, akik átérzik, hogy a legtöbb harc, belül zajlik. Olyan, mintha egy külön világ lenne oda bent, egy galaxis, ami egy igen csak magányos hely.
Neked mi segít abban, hogy magad mögött hagyd ezeket a gondolatokat?
